Zoltán Mária Flóra

1951-55: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, mestere: Csebi Pogány István; 1956-58: Képzőművészeti Főiskola, Prága, mestere: Miloslav Holý; 1958-62: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pór Bertalan. Tanulmányutak: 1956-57: Prága; 1967: Hollandia; 1973-75: Svédország. 1990: Eötvös-ösztöndíj. 1973-83 között külföldön dolgozott. Bemutatkozó kiállításán már érett művészként jelentkezett. Első korszakában, 1967 és 1973 között az európai kultúrtörténet, a mitológia, a népköltészet elemeinek archaizáló parafrazeálását az assemblage technikája segíti: hímzést, festett tükördarabokat, gyöngyöt, kagylót, fénykép- és kártyatöredékeket applikált a képmezőbe. Formanyelve a kora-quattrocentóra utal, domborműszerűen plasztikus alapra dolgozik olajtemperával (Passió, 1970). 1971-től ironikusabb képeket fest, melyek szomorúságát játékosságuk ellenpontozza, nem véletlen a cirkusz, a clown, a kalapos bohóc motívumának megjelenése. Többéves szünet után 1977-78 között sajátosan popos műveket készített: a fotók alapján készült portréin imitálja az autotípia klisék reprodukcióiról készült raszterpontokat, de úgy, hogy a tenyérnyi fotót az életnagyság fölé nagyítja; a századelő világa iránt érzett nosztalgia keveredik a banális kritikájával az olykor aranyra festett művirágokkal keretezett képeken (Kígyótojás, 1977-78). Objekteket is készít drapériából, dróthálóból, poliészterből, gyöngyből, plasztikát műgyantából, rezet is domborít. 1982-től visszatér a hagyományos olajfestéshez, új-szenzibilis, új-expresszív modorban fest pasztózus, élénk olajképeket, évekig görgetve egy motívumot pl.: a "sárkányos", a "kalapos" vagy a legutóbbi évekből a "vízköpős", "trombitás" képeket. Jellegzetes színvilága (lazúrosan derengő rózsaszínek, szürkék, kékek, ill. mély, meleg sötét színek kontrasztjaiból) különös ellentétbe kerül a nagyvonalú, lendületes, expresszív, de nyomokban figuratív-narratív formákkal. E korszak kezdeti, sötét tónusú háttérből kékesen derengő figurái egyre oldottabb, színesebb, játékosabb kompozícióknak adják át helyüket (Nagy rózsaszín trombitás, 1997; Műlovarnők, 1998; Táj, 1988). Munkásságának jelentős részét teszik ki egyedi rajzai, könyvillusztrációi, melyek a nagy léptékű festményekétől eltérő szuverén világról, aprólékos figyelemről tanúskodnak.

Source: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/zoltan-maria-flora-1418